A "Marco Polo" pusztán instrumentális dal, melyet a legendás XIII. századi ázsiai utazó, felfedező ihletett. Központi dallamvilága egy tradicionális szufi ének, melyet maga Marco Polo is hallhatott. "Az utolsó három felvétellel egyetemben ez is saját felfedező utamat dokumentálja, melyet a zene és a történelem segítségével tettem meg. Napjaink társadalmában számos olyan mechanizmus muködik, melyek csökkentik és gyöngítik identitástudatunkat. Ezért azt hiszem, igen nagy szükségünk van arra, hogy megtudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk, hová kötődünk."
Bizonyos mértékig a "The Book Of Secrets" a Loreena McKennitt eleven intellektusát szüntelenül izgató filozófiai kérdések meghatározására tett kísérlet. McKennitt szenvedélyesen kíváncsi autodidakta, a vele való beszélgetés a különbözo kultúrák közti összefüggéseket jelző utalások tárháza.
Ugyanakkor fáradhatatlanul hangsúlyozza amatőr státuszát, azt, hogy hogyan nőtt ki a sajátmaga által gondolt hatalom és választott terület valamivé: a kelta és más kultúrák hogyan cserélték ki értékeiket és olvadtak össze a századok folyamán, s lettek mai kultúránk bonyolult szőttesévé.
"Megpróbálom kitalálni, miért úgy vannak a dolgok, ahogy, és ehhez muszáj ismernünk a múltat. És ha a múltat kutatod, rájössz, hogy a történelem bizony ismétli önmagát. Ciklikus minták váltakozása az egész."
Bár a "The Book Of Secrets" legnagyobbrészt McKennitt kutatásainak mediterrán fázisát reprezentálja, ő maga Mordenben nevelkedett (Manitoba), a kanadai prérik közepén, egy kisvárosban, amit írek, skótok, németek és izlandiak laknak. Erre bárki azt mondhatná: hiszen itt érték őt az első kultúrák közötti hatások. A kis vidéki közösség legelevenebb felföldi táncosát ápolónő édesanyja és állatkereskedő édesapja nevelték.
"Nagyon szerény közösség volt. A lakosság főleg bevándorlókból állt. A túlélés volt a legfontosabb számukra... Bár a családom ősei leginkább Írországból jöttek, a "keltaság" nem volt éppen jellemző a zenei neveltetésemben vagy a mesélésben."
A Mordenben töltött serdülőkor után McKennitt tágabb világba vágyott. Először Winnipegben, a gombamód szaporodó, kelta népzenét játszó klubokban tünt fel.
"Az első lépés a kelta zene volt. Az egész hangzás szinte ösztönösen húzott magával, és járművé vált, mely a történelem kutatásába hajt, úgy, ahogy sosem tudtam volna elképzelni." - idézi fel Loreena.
Winnipeg már jóval kozmopolitább szellemű város. Itt Loreena rövid ideig állatorvosi tanulmányokat folytatott, mielőtt végleg letelepedett volna Stratfordban, (Ontario), ahol hamarosan felfigyeltek zeneszerzői és előadói tehetségére a Nemzetközi Shakespeare-fesztivál színielőadásain. McKennitt még ma is itt él, egy vidéki farmon talált otthonra.
A Yeats-versek, a breton hárfás Alain Stivell, Planxty és a Bothy Band iránt érzett szeretete képessé tették McKennitt-et arra, hogy átérezze az ír népzene líraiságát. Amikor 1982-ben először utazott Írországba, ugyanezt a líraiságot fedezte föl az országban és az emberek szellemiségében.
Hazaérkezése után a frissen felkavart kelta hevületet egy Yeats-interpretációba oltotta: A "Stolen Child" feldolgozásába. Saját lemezkiadó társaságot alapított: a Quinlan Road-ot, 1985-ben (egy "csináld-magad" könyv adta az ihletet: Diane Sward Rappaport: How To Make and Sell Your Own Recordings), és elkészítette az Elementalt, egy kilenc dalból álló kazettát. Másolatokat gyártott róla, és saját kocsijából árulni kezdte, eközben a legközelebbi kapcsolatba kerülve közönségével, utcai zenészként.
Ahogy McKennitt levelezési listája növekedett, kávézókban, könyvesboltokban adták hírét szájról szájra, egész jelentős hallgatósága alakult ki. Az egyre növekvő hallgatóság együtt érzett vele, miközben McKennitt szakítva a hagyományos kánonnal, mindig azt kereste, hogyan hozhatja harmóniába saját hangját egy ősi énekhanggal. Különösen büszke a "Bonny Portmore" felvételre, ami a "The Visit"-en található. Ez a rejtélyes ballada az ősi brit tölgyek elvesztését siratja, amiket valaha pogány törzsek imádtak még a kereszténység megjelenése előtt. Soha nem volt aktuálisabb, mint épp manapság, amikor az ősi erdők megmentéséért folyik a harc.
Az Elemental-t egy karácsonyi dalokból szerkesztett válogatás követte, a "To Drive The Cold Winter Away" (1987), majd az ezt követő "Parallel Dreams"-ben (1989) McKennitt megtette az első lépéseket a kultúrák közötti "megtermékenyülés" felé. Ezzel egyidoben megbízatást kapott a Kanadai Nemzeti Filmtanács által jóváhagyott "Nők és Spiritualitás" c. filmsorozat zenéjének megírására.
McKennitt fejlődésében fordulópontot jelentett az 1991-es velencei utazás.
A nemzetközi kelta műtárgyak legnagyobb kiállítása és gyűjteménye Itáliában található . "Amíg nem láttam ezt a kiállítást, azt hittem: a kelták Írországból, Skóciából, Walesből és Britanniából jöttek" - emlékszik vissza McKennitt.
Az ősi hangzású tambura megszólaltatása vezeti be következo albumát: "The Visit" (1992). Az album új irányba mutat merész, filmszeru Shakespeare- és Tennyson-értelmezésével, és egy szokatlanul felkavaró Greensleeves-feldolgozással (a balladát VIII. Henrik írta.)
Ez a folyamat 1994-ben éri el csúcspontját, a "The Mask And Mirror"-albummal. McKennitt következő állomása Galícia, Spanyolország kelta szöglete, majd a XV. századra a zsidó, iszlám és keresztény kultúra ötvöződésének színhelye. Ezt a korszakot ma is aranykorként emlegetik, a nyugati civilizáció fejlődésére mérhetetlenül nagy hatást tett ez a korszak.
McKennitt zenei látomásának különbözőségével jól megfér függetlensége, mellyel berobbant a zenei üzletvilágba. "Azt hiszem, az, hogy farmer- és vidéki környezetből jöttem, megtanított arra, hogyan lehetek sikeres a magam erejéből. Nem esik nehezedre kreatív problémák megoldása, ha ilyen környezetből jössz. Ha valaki nagyon akar valamit, feltűri az ingujját és belevág."
Amikor McKennitt úgy döntött: itt az ideje az ipari intézményesülésnek, akkor aláírt egy különleges üzleti szerzodést a Warner Grouppal. Ez az üzlet nagyon gyümölcsözőnek bizonyult, lehetővé tette, hogy lemezei több mint negyven országban elkeljenek. A "The Visit"-től kezdve, a Warner lett McKennitt forgalmazója, ugyanakkor ő maga felügyel az alkotás és a reklám minden szempontjára.
Az egyetlen művésszel fémjelzett Quinlan Road közben megnyitotta második irodáját is, Londonban. Loreena ettől kezdve szinte minden idejét London és Stratford közt ingázva tölti, millió dolgot figyelemmel kísérve, melyek nélkülözhetetlenek a zenei üzletben befutott nemzetközi karrierhez.
A kutatás-felvétel-turné ciklusok új fázisának izgalmas kezdetekor McKennitt úgy értelmezi a karrier ívét, hogy azért mélyed el a múltban, hogy ezáltal a jövőre reflektálhasson.
"Rendkívül szerencsésnek tartom magam, amiért képes vagyok rá, hogy tehetségem járművét kíváncsiságom és képzelőerőm üzemanyagával hajtsam. Ez lehetővé teszi számomra, hogy emberi mivoltunk nagyobb mélységeit tárjam föl, és az emberi feltétel ily módon kézzelfoghatóvá, jelentőségteljessé válik. Ez megtanított arra, hogy miközben kollektív történelmünk csúcspontján vagyunk, és a nap végére nemcsak hogy többé-kevésbé ugyanazok voltunk és vagyunk, hanem talán több dolog köt össze minket, mint amennyi szétválaszt. Ez olyan erő, melyben hinnem kell."
Bizonyos mértékig a "The Book Of Secrets" a Loreena McKennitt eleven intellektusát szüntelenül izgató filozófiai kérdések meghatározására tett kísérlet. McKennitt szenvedélyesen kíváncsi autodidakta, a vele való beszélgetés a különbözo kultúrák közti összefüggéseket jelző utalások tárháza.
Ugyanakkor fáradhatatlanul hangsúlyozza amatőr státuszát, azt, hogy hogyan nőtt ki a sajátmaga által gondolt hatalom és választott terület valamivé: a kelta és más kultúrák hogyan cserélték ki értékeiket és olvadtak össze a századok folyamán, s lettek mai kultúránk bonyolult szőttesévé.
"Megpróbálom kitalálni, miért úgy vannak a dolgok, ahogy, és ehhez muszáj ismernünk a múltat. És ha a múltat kutatod, rájössz, hogy a történelem bizony ismétli önmagát. Ciklikus minták váltakozása az egész."
Bár a "The Book Of Secrets" legnagyobbrészt McKennitt kutatásainak mediterrán fázisát reprezentálja, ő maga Mordenben nevelkedett (Manitoba), a kanadai prérik közepén, egy kisvárosban, amit írek, skótok, németek és izlandiak laknak. Erre bárki azt mondhatná: hiszen itt érték őt az első kultúrák közötti hatások. A kis vidéki közösség legelevenebb felföldi táncosát ápolónő édesanyja és állatkereskedő édesapja nevelték.
"Nagyon szerény közösség volt. A lakosság főleg bevándorlókból állt. A túlélés volt a legfontosabb számukra... Bár a családom ősei leginkább Írországból jöttek, a "keltaság" nem volt éppen jellemző a zenei neveltetésemben vagy a mesélésben."
A Mordenben töltött serdülőkor után McKennitt tágabb világba vágyott. Először Winnipegben, a gombamód szaporodó, kelta népzenét játszó klubokban tünt fel.
"Az első lépés a kelta zene volt. Az egész hangzás szinte ösztönösen húzott magával, és járművé vált, mely a történelem kutatásába hajt, úgy, ahogy sosem tudtam volna elképzelni." - idézi fel Loreena.
Winnipeg már jóval kozmopolitább szellemű város. Itt Loreena rövid ideig állatorvosi tanulmányokat folytatott, mielőtt végleg letelepedett volna Stratfordban, (Ontario), ahol hamarosan felfigyeltek zeneszerzői és előadói tehetségére a Nemzetközi Shakespeare-fesztivál színielőadásain. McKennitt még ma is itt él, egy vidéki farmon talált otthonra.
A Yeats-versek, a breton hárfás Alain Stivell, Planxty és a Bothy Band iránt érzett szeretete képessé tették McKennitt-et arra, hogy átérezze az ír népzene líraiságát. Amikor 1982-ben először utazott Írországba, ugyanezt a líraiságot fedezte föl az országban és az emberek szellemiségében.
Hazaérkezése után a frissen felkavart kelta hevületet egy Yeats-interpretációba oltotta: A "Stolen Child" feldolgozásába. Saját lemezkiadó társaságot alapított: a Quinlan Road-ot, 1985-ben (egy "csináld-magad" könyv adta az ihletet: Diane Sward Rappaport: How To Make and Sell Your Own Recordings), és elkészítette az Elementalt, egy kilenc dalból álló kazettát. Másolatokat gyártott róla, és saját kocsijából árulni kezdte, eközben a legközelebbi kapcsolatba kerülve közönségével, utcai zenészként.
Ahogy McKennitt levelezési listája növekedett, kávézókban, könyvesboltokban adták hírét szájról szájra, egész jelentős hallgatósága alakult ki. Az egyre növekvő hallgatóság együtt érzett vele, miközben McKennitt szakítva a hagyományos kánonnal, mindig azt kereste, hogyan hozhatja harmóniába saját hangját egy ősi énekhanggal. Különösen büszke a "Bonny Portmore" felvételre, ami a "The Visit"-en található. Ez a rejtélyes ballada az ősi brit tölgyek elvesztését siratja, amiket valaha pogány törzsek imádtak még a kereszténység megjelenése előtt. Soha nem volt aktuálisabb, mint épp manapság, amikor az ősi erdők megmentéséért folyik a harc.
Az Elemental-t egy karácsonyi dalokból szerkesztett válogatás követte, a "To Drive The Cold Winter Away" (1987), majd az ezt követő "Parallel Dreams"-ben (1989) McKennitt megtette az első lépéseket a kultúrák közötti "megtermékenyülés" felé. Ezzel egyidoben megbízatást kapott a Kanadai Nemzeti Filmtanács által jóváhagyott "Nők és Spiritualitás" c. filmsorozat zenéjének megírására.
McKennitt fejlődésében fordulópontot jelentett az 1991-es velencei utazás.
A nemzetközi kelta műtárgyak legnagyobb kiállítása és gyűjteménye Itáliában található . "Amíg nem láttam ezt a kiállítást, azt hittem: a kelták Írországból, Skóciából, Walesből és Britanniából jöttek" - emlékszik vissza McKennitt.
Meglátva a kelta művészet felfoghatatlan gazdagságát és sokféleségét, melynek egyes darabjait oly sokféle vidékről, Magyarországról, Ukrajnából, Spanyolországból és Kisázsiából gyűjtötték össze, az énekesnő így emlékszik vissza:
"Hihetetlen örömet éreztem. Valami olyasmi érzés, hogy mindaz, amit látsz: a családod, a szüleid, a testvéreid, és akkor megérted, hogy amint az egész történelem végignyúlik napjainkig, mindez annak a személynek a kifejeződése, aki te magad vagy." Ez a megvilágosodás teljesen megváltoztatta McKennitt zenéjét.
"Hihetetlen örömet éreztem. Valami olyasmi érzés, hogy mindaz, amit látsz: a családod, a szüleid, a testvéreid, és akkor megérted, hogy amint az egész történelem végignyúlik napjainkig, mindez annak a személynek a kifejeződése, aki te magad vagy." Ez a megvilágosodás teljesen megváltoztatta McKennitt zenéjét.
Az ősi hangzású tambura megszólaltatása vezeti be következo albumát: "The Visit" (1992). Az album új irányba mutat merész, filmszeru Shakespeare- és Tennyson-értelmezésével, és egy szokatlanul felkavaró Greensleeves-feldolgozással (a balladát VIII. Henrik írta.)
Ez a folyamat 1994-ben éri el csúcspontját, a "The Mask And Mirror"-albummal. McKennitt következő állomása Galícia, Spanyolország kelta szöglete, majd a XV. századra a zsidó, iszlám és keresztény kultúra ötvöződésének színhelye. Ezt a korszakot ma is aranykorként emlegetik, a nyugati civilizáció fejlődésére mérhetetlenül nagy hatást tett ez a korszak.
McKennitt zenei látomásának különbözőségével jól megfér függetlensége, mellyel berobbant a zenei üzletvilágba. "Azt hiszem, az, hogy farmer- és vidéki környezetből jöttem, megtanított arra, hogyan lehetek sikeres a magam erejéből. Nem esik nehezedre kreatív problémák megoldása, ha ilyen környezetből jössz. Ha valaki nagyon akar valamit, feltűri az ingujját és belevág."
Amikor McKennitt úgy döntött: itt az ideje az ipari intézményesülésnek, akkor aláírt egy különleges üzleti szerzodést a Warner Grouppal. Ez az üzlet nagyon gyümölcsözőnek bizonyult, lehetővé tette, hogy lemezei több mint negyven országban elkeljenek. A "The Visit"-től kezdve, a Warner lett McKennitt forgalmazója, ugyanakkor ő maga felügyel az alkotás és a reklám minden szempontjára.
Az egyetlen művésszel fémjelzett Quinlan Road közben megnyitotta második irodáját is, Londonban. Loreena ettől kezdve szinte minden idejét London és Stratford közt ingázva tölti, millió dolgot figyelemmel kísérve, melyek nélkülözhetetlenek a zenei üzletben befutott nemzetközi karrierhez.
A kutatás-felvétel-turné ciklusok új fázisának izgalmas kezdetekor McKennitt úgy értelmezi a karrier ívét, hogy azért mélyed el a múltban, hogy ezáltal a jövőre reflektálhasson.
"Rendkívül szerencsésnek tartom magam, amiért képes vagyok rá, hogy tehetségem járművét kíváncsiságom és képzelőerőm üzemanyagával hajtsam. Ez lehetővé teszi számomra, hogy emberi mivoltunk nagyobb mélységeit tárjam föl, és az emberi feltétel ily módon kézzelfoghatóvá, jelentőségteljessé válik. Ez megtanított arra, hogy miközben kollektív történelmünk csúcspontján vagyunk, és a nap végére nemcsak hogy többé-kevésbé ugyanazok voltunk és vagyunk, hanem talán több dolog köt össze minket, mint amennyi szétválaszt. Ez olyan erő, melyben hinnem kell."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése