Loreena feljegyzései a Titkok könyvéről

PROLOGUE
A lemez dalai mozaikként kapcsolódnak össze, a különböző darabkákat sok helyről gyűjtöttem, és egyenként illeszkednek egymáshoz. Prológusom megírásához görög- és törökországi utazásaim adták az ihletet, valamint más utazók, akikkel kutatásaim során találkoztam. Ilyen felfedezés volt a VI. századi Moschos János, aki útiélményeit a görögországi Athos-hegytől Bizáncig "A Spirituális Mező" c. könyvében írta meg. William Dalrymple művében, "A Szent
Hegytől"-ben a szerző újra bejárja Moschos útját az 1990-es években.
THE MUMMERS' DANCE
Egy hagyományos népszokás, a mímus zenei ábrázolása, melynek gyökerei megtalálhatók a "faimádó népek" körében, akik a valaha nagy kiterjedésű erdőkkel borított Európát lakták. A mímusok maszkot viseltek, szalagokkal és rongyokkal ékesítették ruháikat. Előadóművészek voltak, akik a falusi utcákon parádéztak a házak között, énekelve, zöld ágakkal hajladozva. Bár ezek az ünnepek látszólag hasonlók a mi Halloween-ünnepünkhöz, általában az év különböző szakaszaiban fordultak elő, főleg Újévkor és Május elsején.A kórus és a dal utolsó versszaka egy eredeti Oxfordshire-i, abingdoni hagyományos mímus-énekből valók.
SKELLIG
E dal szövege egy VII. századi öreg ír szerzetes történetét beszéli el. Élete legnagyobb részét a mindentől elszigetelt vallási közösségben, Skellig Michaelben töltötte, Írország nyugati partjainál, majd szerzetestársaival Európába utazik, talán Itáliába. A halálos ágyán szerzetestestvérére hagyja műve folytatását: ősi szövegek másolását, egyúttal megőrzését.Azoknak a ragyogó műveknek bizonyítottan döntő fontosságú szerepe volt abban, hogy a klasszikus ókori irodalom fennmaradjon Európában a Római Birodalom bukása után. Nehezen érthető tartalmuk ellenére a ránkmaradt kéziratok régi írásaik eleven személyességét mutatják számunkra. Számos profán bejegyzés a lapszéleken, a magányos szerzetes távoli szeretteinek szóló megjegyzések, kedves rajzocskák madarakról, egerekről és más kis
teremtményekről.
MARCO POLO
Ezt a számot Marco Polo egzotikus utazásai ihlették. A XIII. századi velencei kereskedő, Marco Polo valószínűleg selyem és fűszer felkutatásának reményében indult útnak, ám nemcsak kereskedelmi értékű árukkal tért haza: a távoli Keletről szóló történetei feltüzelték európai kortársai képzeletét. Miféle csodákkal találkozott utazásai során? Milyen új látnivalók, hangok hatottak rá? Utazására gondolva egy autentikus szufi dallamot ötvöztem saját
dallamaimmal.
THE HIGHWAYMAN
Ez az én zenei foglalatom a híres elbeszélő költő, a staffordshire-i Alfred Noyes számára. Korai művei a XII. század hajnalán igen népszerűek voltak, nem csak irodalmi körökben, és nem csak költőtársai számára (pl. Swinburne), hanem minden társadalmi réteg olvasói körében is. Miközben folytak a felvételek a Real World Studiókban, rájöttem, hogy az egész Wiltshire-i vidéknek megvan a maga "útonállója" már két évszázada, és a táj buja, drámai szépsége
tökéletesen illik Noyes költészetéhez.
LA SERENISSIMA
Ez a zene talán érzékeltet valamit Velence gazdagságából, és fantasztikus fényűző múltjából. Ilyen lehetett az a pillanat, amikor az ifjú francia király, III. Henrik látogatást tett a "Fenséges" városban, 1374-ben. Rendkívüli látványossággal kápráztatták el a fogadására: úszó boltívek, gondolázó üvegfúvók, akik üvegalakokat formáznak, míg elhaladnak, a kor legkiválóbb festőit bízták meg, hogy fessenek. Jan Morris elbűvölően írja le ezt a jelenetet Velence c. könyvében. *
NIGHT RIDE ACROSS THE CAUCASUS
Murat Yagan önéletrajza, az "I Come From Behind Kaf Mountain" teljesen magával ragadott. Bevezetést írt a szufizmus világába, és ezt összekapcsolta egy lovagi gyakorlattal a távoli Kaukázus hegyvidékein. Ez arra késztetett engem, hogy további kutatásokat végezzek bizonyos szufi érzésekrol: "A zene és a dal nem terem meg olyan szívben, melyből eleve hiányzik."
DANTE'S PRAYER
Vonattal utaztam keresztül Szibérián 1995 decemberében. Bár az eredeti szándékom az volt, hogy magányra leljek, ami segít kidolgozni a témáimat és ötleteimet ehhez a felvételhez, azonban vonzott és eltérített az emberségnek az a mozgó tablója, mely az ablakom alatt elhúzott. Ugyanakkor léptem be Dante: Isteni színjáték-ának világába. Amikor visszatértem, valahogy úgy tünt: mindazok a lelkek, akikkel találkoztam, szinte kísértenek engem; mintha valahogy Dante szavaihoz kapcsolódnának.

Titkok könyve - 2.rész

A "Marco Polo" pusztán instrumentális dal, melyet a legendás XIII. századi ázsiai utazó, felfedező ihletett. Központi dallamvilága egy tradicionális szufi ének, melyet maga Marco Polo is hallhatott. "Az utolsó három felvétellel egyetemben ez is saját felfedező utamat dokumentálja, melyet a zene és a történelem segítségével tettem meg. Napjaink társadalmában számos olyan mechanizmus muködik, melyek csökkentik és gyöngítik identitástudatunkat. Ezért azt hiszem, igen nagy szükségünk van arra, hogy megtudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk, hová kötődünk."

Bizonyos mértékig a "The Book Of Secrets" a Loreena McKennitt eleven intellektusát szüntelenül izgató filozófiai kérdések meghatározására tett kísérlet. McKennitt szenvedélyesen kíváncsi autodidakta, a vele való beszélgetés a különbözo kultúrák közti összefüggéseket jelző utalások tárháza.
Ugyanakkor fáradhatatlanul hangsúlyozza amatőr státuszát, azt, hogy hogyan nőtt ki a sajátmaga által gondolt hatalom és választott terület valamivé: a kelta és más kultúrák hogyan cserélték ki értékeiket és olvadtak össze a századok folyamán, s lettek mai kultúránk bonyolult szőttesévé.

"Megpróbálom kitalálni, miért úgy vannak a dolgok, ahogy, és ehhez muszáj ismernünk a múltat. És ha a múltat kutatod, rájössz, hogy a történelem bizony ismétli önmagát. Ciklikus minták váltakozása az egész."

Bár a "The Book Of Secrets" legnagyobbrészt McKennitt kutatásainak mediterrán fázisát reprezentálja, ő maga Mordenben nevelkedett (Manitoba), a kanadai prérik közepén, egy kisvárosban, amit írek, skótok, németek és izlandiak laknak. Erre bárki azt mondhatná: hiszen itt érték őt az első kultúrák közötti hatások. A kis vidéki közösség legelevenebb felföldi táncosát ápolónő édesanyja és állatkereskedő édesapja nevelték.

"Nagyon szerény közösség volt. A lakosság főleg bevándorlókból állt. A túlélés volt a legfontosabb számukra... Bár a családom ősei leginkább Írországból jöttek, a "keltaság" nem volt éppen jellemző a zenei neveltetésemben vagy a mesélésben."
A Mordenben töltött serdülőkor után McKennitt tágabb világba vágyott. Először Winnipegben, a gombamód szaporodó, kelta népzenét játszó klubokban tünt fel.
"Az első lépés a kelta zene volt. Az egész hangzás szinte ösztönösen húzott magával, és járművé vált, mely a történelem kutatásába hajt, úgy, ahogy sosem tudtam volna elképzelni." - idézi fel Loreena.

Winnipeg már jóval kozmopolitább szellemű város. Itt Loreena rövid ideig állatorvosi tanulmányokat folytatott, mielőtt végleg letelepedett volna Stratfordban, (Ontario), ahol hamarosan felfigyeltek zeneszerzői és előadói tehetségére a Nemzetközi Shakespeare-fesztivál színielőadásain. McKennitt még ma is itt él, egy vidéki farmon talált otthonra.
A Yeats-versek, a breton hárfás Alain Stivell, Planxty és a Bothy Band iránt érzett szeretete képessé tették McKennitt-et arra, hogy átérezze az ír népzene líraiságát. Amikor 1982-ben először utazott Írországba, ugyanezt a líraiságot fedezte föl az országban és az emberek szellemiségében.
Hazaérkezése után a frissen felkavart kelta hevületet egy Yeats-interpretációba oltotta: A "Stolen Child" feldolgozásába. Saját lemezkiadó társaságot alapított: a Quinlan Road-ot, 1985-ben (egy "csináld-magad" könyv adta az ihletet: Diane Sward Rappaport: How To Make and Sell Your Own Recordings), és elkészítette az Elementalt, egy kilenc dalból álló kazettát. Másolatokat gyártott róla, és saját kocsijából árulni kezdte, eközben a legközelebbi kapcsolatba kerülve közönségével, utcai zenészként.

Ahogy McKennitt levelezési listája növekedett, kávézókban, könyvesboltokban adták hírét szájról szájra, egész jelentős hallgatósága alakult ki. Az egyre növekvő hallgatóság együtt érzett vele, miközben McKennitt szakítva a hagyományos kánonnal, mindig azt kereste, hogyan hozhatja harmóniába saját hangját egy ősi énekhanggal. Különösen büszke a "Bonny Portmore" felvételre, ami a "The Visit"-en található. Ez a rejtélyes ballada az ősi brit tölgyek elvesztését siratja, amiket valaha pogány törzsek imádtak még a kereszténység megjelenése előtt. Soha nem volt aktuálisabb, mint épp manapság, amikor az ősi erdők megmentéséért folyik a harc.
Az Elemental-t egy karácsonyi dalokból szerkesztett válogatás követte, a "To Drive The Cold Winter Away" (1987), majd az ezt követő "Parallel Dreams"-ben (1989) McKennitt megtette az első lépéseket a kultúrák közötti "megtermékenyülés" felé. Ezzel egyidoben megbízatást kapott a Kanadai Nemzeti Filmtanács által jóváhagyott "Nők és Spiritualitás" c. filmsorozat zenéjének megírására.
McKennitt fejlődésében fordulópontot jelentett az 1991-es velencei utazás.
A nemzetközi kelta műtárgyak legnagyobb kiállítása és gyűjteménye Itáliában található . "Amíg nem láttam ezt a kiállítást, azt hittem: a kelták Írországból, Skóciából, Walesből és Britanniából jöttek" - emlékszik vissza McKennitt.

Meglátva a kelta művészet felfoghatatlan gazdagságát és sokféleségét, melynek egyes darabjait oly sokféle vidékről, Magyarországról, Ukrajnából, Spanyolországból és Kisázsiából gyűjtötték össze, az énekesnő így emlékszik vissza:

"Hihetetlen örömet éreztem. Valami olyasmi érzés, hogy mindaz, amit látsz: a családod, a szüleid, a testvéreid, és akkor megérted, hogy amint az egész történelem végignyúlik napjainkig, mindez annak a személynek a kifejeződése, aki te magad vagy." Ez a megvilágosodás teljesen megváltoztatta McKennitt zenéjét.

Az ősi hangzású tambura megszólaltatása vezeti be következo albumát: "The Visit" (1992). Az album új irányba mutat merész, filmszeru Shakespeare- és Tennyson-értelmezésével, és egy szokatlanul felkavaró Greensleeves-feldolgozással (a balladát VIII. Henrik írta.)
Ez a folyamat 1994-ben éri el csúcspontját, a "The Mask And Mirror"-albummal. McKennitt következő állomása Galícia, Spanyolország kelta szöglete, majd a XV. századra a zsidó, iszlám és keresztény kultúra ötvöződésének színhelye. Ezt a korszakot ma is aranykorként emlegetik, a nyugati civilizáció fejlődésére mérhetetlenül nagy hatást tett ez a korszak.

McKennitt zenei látomásának különbözőségével jól megfér függetlensége, mellyel berobbant a zenei üzletvilágba. "Azt hiszem, az, hogy farmer- és vidéki környezetből jöttem, megtanított arra, hogyan lehetek sikeres a magam erejéből. Nem esik nehezedre kreatív problémák megoldása, ha ilyen környezetből jössz. Ha valaki nagyon akar valamit, feltűri az ingujját és belevág."

Amikor McKennitt úgy döntött: itt az ideje az ipari intézményesülésnek, akkor aláírt egy különleges üzleti szerzodést a Warner Grouppal. Ez az üzlet nagyon gyümölcsözőnek bizonyult, lehetővé tette, hogy lemezei több mint negyven országban elkeljenek. A "The Visit"-től kezdve, a Warner lett McKennitt forgalmazója, ugyanakkor ő maga felügyel az alkotás és a reklám minden szempontjára.
Az egyetlen művésszel fémjelzett Quinlan Road közben megnyitotta második irodáját is, Londonban. Loreena ettől kezdve szinte minden idejét London és Stratford közt ingázva tölti, millió dolgot figyelemmel kísérve, melyek nélkülözhetetlenek a zenei üzletben befutott nemzetközi karrierhez.
A kutatás-felvétel-turné ciklusok új fázisának izgalmas kezdetekor McKennitt úgy értelmezi a karrier ívét, hogy azért mélyed el a múltban, hogy ezáltal a jövőre reflektálhasson.

"Rendkívül szerencsésnek tartom magam, amiért képes vagyok rá, hogy tehetségem járművét kíváncsiságom és képzelőerőm üzemanyagával hajtsam. Ez lehetővé teszi számomra, hogy emberi mivoltunk nagyobb mélységeit tárjam föl, és az emberi feltétel ily módon kézzelfoghatóvá, jelentőségteljessé válik. Ez megtanított arra, hogy miközben kollektív történelmünk csúcspontján vagyunk, és a nap végére nemcsak hogy többé-kevésbé ugyanazok voltunk és vagyunk, hanem talán több dolog köt össze minket, mint amennyi szétválaszt. Ez olyan erő, melyben hinnem kell."

Loreena McKennitt - Titkok könyve (Életrajz) 1.rész

"Ha valaki fölteszi a nagy kérdést: "Ki vagyok én?" és "Miért vagyok itt?", úgy tűnik: a múltba vezető utak megértése is éppoly fontos, mint a jövobe mutatóké, legyen az egyéni vagy kollektív, szeretetből vagy tudásszomjból fakad-e."

- írja Loreena McKennitt.

A "Book Of Secrets", Loreena McKennitt hetedik albuma méltó utódja az Egyesült Államokban aranylemezzé vált "The Visit"-nek és "The Mask And Mirror"-nak. Ezzel az albummal a kanadai énekesnő folytatja a pánkelta örökség kultúrájának feltárását, a lemez útlevélként szolgál és teremtő erejű hídként vezet a múlt korszakaihoz és azok megértéséhez.

Életet lehelve rég elfeledett versekbe, McKennitt kezdetben folk-énekesnőként szerzett hírnevet magának, tradicionális népballadákat énekelve - mint amilyen a "She Moved Through The Fair" - friss és közvetlen előadásmódban. Három legutóbbi albumán azonban tovább tágította érdeklődési körét úgy zeneileg, mind az elbeszélő témák választása terén is.

A "The Book Of Secrets" különféle utazások során fogant, az egyik utazás a legendás Transz-szibériai expresszen zajlott, ahol az önmagát menedzselő énekesnő és saját lemeztársaságának elnöke meglelte azt a nyugalmat, amire szüksége volt a "The Book Of Secrets" megfogalmazásához és előkészítéséhez. Végre arra is jutott ideje, hogy elolvassa Dante Isteni színjátékát, ennek hatása jelentkezik az album utolsó dalában, a "Dante's Prayer"-ben.

E hosszú és kalandos utazás nyugtalansága érezhető az albumot benépesítő szereplők jellemén, sokat közülük mozgás és változás irányít: a "dübörgő paták"a "Night Ride Across the Caucasus"-ban; a lelki társ a "Dante's Prayer"ben, aki "megosztja e szerény ösvényt"; Alfred Noyes költeményének, a "The Highwayman"-nek drámai feszültsége McKennitt előadásában.

Még a külvilágtól elzárt skelligi szerzetes is csak akkor találja meg lelki békéjét a remeteségben, miután "oly sok éven át hányódott a tengeren". Ahogy McKennitt kommentálja: "A Skellig-szigetek hihetetlenül zord helyen találhatók, távol fekszenek Írország nyugati partjaitól, messze kinn az Atlanti-ócánon. Még ma is kockázatos vállalkozás csónakkal elindulni a szigetre". Az énekesnő ellátogatott Bobbióba is, Itália első ír kolostorába, így folytatva a kutatást, hogy még mélyebben megértse az ír szerzetesség és a klasszikus európai kultúra között fennálló kapcsolatot.

"A látogatás megmutatta nekem, hogy egyesek mennyire szélsőségesen képesek elszigetelni magukat, hogy minél intenzívebb kapcsolatba kerülhessenek az Istennek nevezett lényeggel" - mondja McKennitt.

A Loreena McKennitt által megzenésített elbeszélések szoros összefüggésben állnak egymással, és különböző motívumok keverednek bennük. A "The Mummers' Song" a bábozó munkájához kötődik, akivel Palermóban találkozott, megjelenik a dalban a padstowi Beltane-ünnep "hobby-horse"-ának emléke, és a szufi-rend, akikkel Törökországban találkozott. McKennitt finom tudása megmutatkozik könnyed és világos technikájában, ahogyan összefűzi ezeket az élményeket egy dalban. Végső soron a kutatás hónapjai csak tudattalanul támasztják alá az album minden dalát; a zenei élmény egyszerűen érzéki. (folytatom...)